A hagyomány a látássérültek egyik legismertebb jelképét, a fehér színű botot a francia Guilly d’Herbemont grófnőtől származtatja. Ő figyelt fel a párizsi utcák nagy forgatagában bátortalanul közlekedő vakokra, akik igencsak ki voltak téve a veszélyeknek. Milyen jó lenne egy könnyen felismerhető megkülönböztető eszköz – gondolkodott el a grófnő… Így született meg a „fehérbot”, amelyet a járművezetők és a gyalogosok is messziről felismerhetnek. A korabeli híradás szerint 1931. február 7-én több miniszter jelenlétében mutatta be az első két fehér botot egy vak katona és egy vak civil közreműködésével. Azóta ez a bot komoly technikai fejlődésen ment keresztül és lett a gyengénlátók és a vakok egyik jelképévé.
Hazánkban először 1992-ben, méghozzá október 15-én emlékeztek meg a Fehér Bot Napjáról. Az idén a Kézmű-Erfo-Főkefe cégcsoport – amely 8946 megváltozott munkaképességű dolgozója között 550 látássérült, pontosabban 409 gyengénlátó és 141 vak található – vezetősége a városligeti Vakok Kertjébe, egy kötetlen találkozóra invitálta a Fehér Bot Napja alkalmával a látássérült kollégákat. Eljött és köszöntőt mondott Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára is. „Azt gondolom, hogy a legfontosabb: a fogyatékosságról ne a sajnálat nyelvén beszéljünk! Hanem arról beszéljünk, hogy mi a teendő. Korábban beszéltünk arról is, hogy Sándor szabadidejében még kamiont is vezet, nem is akármilyen teljesítménnyel…” – utalt az államtitkár Karvai Sándorra, aki a mostani rendezvény moderátora is volt – „Szóval ezekről a dolgokról érdemes beszélni. Akkor láthatjuk, milyen élet van minden honfitársunk mögött, aki gyengénlátó vagy vak.”
Vaskó Mária Maka ezután kis koncerttel szórakoztatta a vendégeket, kollégákat. Végül az államtitkár bekötött szemmel kipróbálta a vakpingpongot is: Marcsi segítségével 3:0 arányban azonban „kikapott” a „helyzeti előnyben” lévő ellenfelétől, Karvai Sándortól…